Slatyiból Candy

golden-retrieversKislánykoromban az édesanyám mindig azt mondogatta, majd ha külön élek, azt csinálhatok, amit csak akarok, tarthatok kutyát is, mert ő ‘most’ nem menne bele. Ahogy külön költöztem, nem telt el sok idő és igen csak kezdtek visszhangozni a fülemben a szavai. Egyik nap a strandon sütkéreztünk a napon, amikor is megpillantottam álmaim kutyáját. Gyönyörű hosszú, arannyszínű szőrén csak úgy sziporkáztak a nap sugarai. Rendkívül nyugodt volt és minden parancsszóra, amit a gazdája kiadott élénken és gondolkodás nélkül reagált. Le sem tudtam venni róla a szemem, végül rávettem magam, hogy odamerészkedjek és megkérdezzem, milyen fajta – mert még ilyet nem láttam soha.

-Milyen szép kutyus, tessék mondani, milyen fajta ez?

– Goblen redriver – vagy legalábbis valami nagyon hasonló szó hangyta el a gazdi száját. Ma már jól tudom, hogy a golden retrieverre, vagyis az aranyszőrű vizslára gondolt.

kolyokkutyaGyorsan beírtam a telefonomba, nehogy elfelejtsem, de hiába kerestem az Interneten, egyszerűen semmi hasonló hangzásút nem találtam …

Körülbelül ezzel egyidőben,  2006 októberében egy kiskutya látta meg a napvilágot egy iskola udvarán. Apja valószínűleg golden retriever, anyja egy kivert kóborkutya volt. Filmszakadás.

Egy olyan háztartásba keveredett, ahol két másik kutyát tartottak rajta kívül. Nem sokkal ezután rájöttek, hogy nem tudják felnevelni ezt a harmadikat is. Még mielőtt Slatyi hallgatni kezdett volna a nevére, gazdit kerestek neki.

 

 

pici-kutyaEgy kedves barátnőmön keresztül hozzám is eljutott a hír. Sokat gondolkodtam azon, hogy mi legyen. Többször is feltettem magamban a kérdést: vajon felkészültem egy kölyökkutya befogadására? Aztán édesanyámat is megkérdeztem, pártolja-e az ötletet. Nem kellett volna. Mondanom sem kell, hogy nem pártolta. Nos, miután mindkét szememet kisírtam, hogy ‘márpedig nekem kell az a kutya’, megcsörrent a telefon. Anyu volt és elmondta, hogy nem szeretné ha ezen összevesznénk, csináljak amit csak akarok (persze ezt messze nem gondolta komolyan). Amint lefolyt ez a beszélgetés, azonnal hívtam a Slatyi gazdiját.

– Szia, mikortól vihető el a kutyus?

– Akár ma este is elviheted, mi majd jól kifárasztjuk és akkor nem lesz vele sok gond.

kutya-bottal-De holnap dolgozni kell mennem, hogy hagyjam egyedül?

– Alhogy gondolod – felőlem viheted ma is.

-Rendben, akkor este találkozunk.

És minden úgy lett, ahogy terveztem. Elhozták a lépcsőház elé, elbúcsúztak tőle és kezdődhetett a nemulass! Felkészültem életem legnehezebb éjszakájára. Elképzeltem, hogy egész éjjel nyafogni fog, de szerencsére nem épp így történt. Amint hazaértünk, az első fél órában természetesen nem találta a helyét, csak nézett rám nagy bánatosan és sípolt szakadatlanul. Elmagyaráztam neki, hogy nem vagyok rossz ember, én csak segítek rajta és megteszek mindent, hogy otthon érezze magát nálam is.

Megnyalta a kezem fejét, hogy a tudtomra adja, nem lát bennem ellenséget, csak egyedül érzi  magát és nem érti mi történik. Bármit megadtam volna, csak nyugodjon meg és aludjon el végre. Enni természetesen nem akart, a vizet is megtagadta tőlem.

kiskutyaDe aztán egy váratlan pillanatban – hopp – felugrott az ágyra. Nem tudtam, hogyan reagáljak erre a viselkedésre, hiszen én nem így képzeltem a dolgot. Tudtam, hogy egy napon ebből még nagy kutya lesz és akkor nagyon kellemetlen lesz, ha együtt kell aludnunk, nem beszélve a sáros őszi napokról … De nem szóltam semmit, mert láttam, hogy odafönn megnyugszik és az álomtól elnehezednek sárga szempillácskái. Óvatosan mellékuporodtam és már húztuk is a lóbőrt.

Ez a fotó még a Slatyi-korszakban készült. Amikor hozzám került, már teljesen szobatiszta volt, nem kellett azzal bajlódjak, hogy szobatisztaságra neveljem. Első nap, amikor munka után kimentünk sétálni, ráncigálni kezdte a pórázt, de hiába mondtam el neki, hogy még nem bízom annyira benne, hogy elengedjem, ő nem tágított ettől az ötlettől.

-Jól van, de ha elszaladsz, megeszlek! – mondtam szigorúan, mint aki igyekszik megmutatni, ki is a falkavezér, majd félve kapcsoltam le a nyakörvről a pórázt. Eszeveszetten szaladgálni kezdett, úgy kerülgette a fákat, akár egy pilóta. Addig szaladt, amíg csak az ereje engedte, majd odajött a lábamhoz, leült és elégedetten nézett rám. Így vette kezdetét a mi kis bensőséges kapcsolatunk.

Mindenhová együtt mentünk, mindent együtt csináltunk.

candy es a gazdiDe akinek van kutyája, az nagyon jól tudja, hogy miről beszélek.

Azokra a napokra viszont nem valami szívesem emlékszem vissza, amikor törött virágcserepek és megrágott papucsok fogadtak, amikor hazaértem a munkából.

Próbáltam tanulni az esetekből, azzal, hogy a következő alkalommal sokkal elővigyázatosabb voltam, a kábeleket csípőspaprikával kentem be, a cipőket a helyükre tettem, nem hagytam őket szem előtt, a virágcserepeket olyan helyre biggyesztettem, ahol Candy nem éri el őket. Kellett egy kis idő, amíg megérttettem vele, hogy mi az amit szabad és mi az, amit nem. De mára már okos kutya lett, van neki kutyaágya és egyszerűen mindig lehet rá számítani. 🙂


Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: