A fedeztetés nem gyerekjáték

dogs-greetingNos, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a kiskutyák cask úgy maguktól keletkeznek. Pedig ez az egész nem is olyan egyszerű, mint gondolnánk. És olvasson az ember bármennyit is utána, soha nem lehet eleget tudni és tapasztalni a fedeztetésről, az ellésről és azt elllést követő néhány hónapról.

Már tavaly kinéztük Happy-t, a gyönyörű golden retrievert, akinek már az apja is törzskönyvezett kutya volt (neve:Erődszéli Kaktusz). Amikor Candy tüzelni kezdett, megfigyelés alatt tartottuk, és amikor elérkezett a 9. nap, felhívtuk a Happy gazdiját, tudniillik a 9-13. nap között a szuka viselkedése 180 fokos fordulatot vesz, és az addigi indiferens magatartás félrecsapott farokra vált, azt jelezve, hogy készen áll.

Azon a héten nem  csináltunk magunknak semmilyen más programot, hiszen elszalaszthatatlan elintézni valónk akadt, a fedeztetés. Három napig próbálkoztunk, és minden nap 2-3 órát az esténkből arra áldoztunk, hogy összehozzuk a két kutyát.

fedeztetesAztán a 3. napon, valami csoda folytán végre összejött (a képen nem ez a jelenet látható). Senki sem mondta, hogy ennyire embertelen lesz ez a látvány! Pontosan 23 percet kellett arra várnunk, hogy a két állat szétváljon. Candy bánatosan tekintgetett felém, szeretett volna odajönni, de nem tudott, fájdalmában néha felvonyított, aztán nagyot sóhajtva lerogyott a foldre és várt. Amint mindez véget ért, a gazdik gyorsan búcsút vettek egymástól, és hazasiettek.

Kezdetét vette a nagy várakozás. Két hetet kellett várnunk arra, hogy meg lehessen állapítani, vemhes-e a kutya. A viselkedése semmiben sem változott, persze ilyenkor hajlamos az ember arra, hogy minden gesztust férleértelmezzen.

A harmadik héten ellátogattunk az állatorvoshoz. Az ekográfiát követően megállapították, hogy “van ott valami” és ez éppen elég volt ahhoz, hogy boldogok legyünk.

kutya-embrioEgy átlagos szuka kutya 58-62 napig vemhes. Ez bizony nem egy pontos adat, úgy hogy az 58. napon teljes készenlétben vártuk a nagy pillanatot, amikor az állat fészeképítésbe és furcsa rángatózásba kezd. Az 59. napon is. A 60, 61 és 63. napon is ugyanez történt. Vártunk. Szinte belefáradtunk a sok várakozásba, már-már arra gondoltam, ha ma sem történik semi, hívjuk az állatorvost, lehet, hogy császármetszés lesz a vége. Aznap otthagytam Candy-t édesanyámnál és hazaszaladtam lezuhanyozni.

Alig egy óra múlva, este 8-kor megszólalt a telefon. Anyu volt, aki tudatni akarta velünk, hogy a kutya nem épített semmit, csak fekvő helyzetben van és úgy tesz, mintha valamit ki akarna nyomni. Mondanom sem kell, hogy hanyatt-homlok futottunk.

Amikor benyitottunk az ajtón, megpillantottuk Candyt, akinek a teste szinte magától, ütemesen nyomott. Amikor ő is meglátott bennünket, a nyakát felnyújtotta és szó szerint, kétszer is ezt mondta “Ó”.  Köréje kuporodtunk. Anya már midnent előkészített, steril ollót, rengeteg törlőkendőt és a fényképezőgépet.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: